Napi szösszenések,tegnapi pillantások folytatása.
Néha megáll az idő,nemtudom milyen célból de ha figyelsz Te is észreveszed.Túl vagyok az 527 480.-k órán de vissza-vissza köszön-ám lehet hogy csak ismétlődik-a történelem.Mindenesetre ma egy lehetetlenül rideg novemberi kedd eseménytelensége,reményvesztettsége vesz körül.Országunk,nemzetünk vesztésre ,ráadásul családom is a gödör alján.Ellehetetlenedünk.Már tényleg reset-álni kéne a dolgokat.Miért van azhogy évek óta csak a duma balról,jobbról s egyre mélyebbre tántorgunk.
Ha így nem megy ,nyúljunk a multunkhoz-akár 1000 évre vagy még régebbre-s merítsünk erőt belőle.Jópáran vagyunk még leszármazottak akik elfeledettek voltak az elmult évszázadokban.Őrizzük még eleink ősiségét,híres csatáink-kalandozássá deklarált -győzelmeit,fondorlatát és tetteinek emlékét.Valahogy csak átjöttek a zord és kegyetlen hágókon,hegygerincen lánctalpasok,utasszállító repűlőgépek és atomtöltetek, bankártyák nélkül is.Nem mi adtuk,hanem szedtűk a sápot kelettől -nyugatig.S ránk figyeltaz akkori Európa,most meg egy szellentés elég a környékről s már fizetünk és bűnhődünk,ha kell ha nem.Mivé lettünk mi sok-sok kis nemzetségből összekovácsolódott nagy és büszke magyarok?
Hát ilyen ez a mai nap kiábrándítóan unalmas órája,töprengése. Mindenesetre ,figyelve a napi eseményeket a médiákban elszomorító ésmegalázó egy valaha nagy Nemzet mai népének kilakoltatási,ellehetelenülési-szerintem visszafogott-információözöne.Az biztos hogy a régi időkben még a nincstelen ember feje fölül semadták el nyomoruságát,nemhogy földönfutóvá tegyék családját.Pedig voksjoga sem volt,de tiszteletbentartották kiszolgáltatottságát.Nyilván nem a szegény és akár módos gazemberekről beszéltem.
Mély alázattal a mai napra.
Uk60.